Így vagy úgy, de az állami erőszakmonopólium szerepe leáldozóban

Az államszervezetek és intézeteik vezetői évi 2600 milliárd Dollárt tesznek zsebre az ENSZ felmérése szerint. Egy évtizeden belül azonban ez változni fog, mivel a stabil árfolyamú kriptovaluták általánosan kikerülhetővé fogják tenni az adórendszert, megfosztva az államszervezeteket a fő bevételi forrásuktól.


Korrupció

Valószínűleg Te sem hallottál az ENSZ sarokba dugott jelentéséről, miszerint a globális, éves korrupció mértéke akár 2600 milliárd Dollár is lehet. Ez a Föld GDP-jének 5%-ra, adóbevételeinek pedig 20%-ra rúg. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy magáért a korrupcióért, a központosított hatalmi struktúrák és az azt erőszakkal fenntartó államszervezetek a felelősek. Egy szűk réteget érintő bevételi forrás, ami elsősorban állami tisztviselők illetve velük összefonódott számos egyéb, őket kiszolgáló intézmény kiváltsága: multinacionális lobbi érdekek, bankok, médiabirodalmak, közlekedés fejlesztő vállalatok, egyetemek, kórházak, rendőrség, hadsereg. Fennmaradásuk zálogai azok az elviekben megcélzott jóléti szolgáltatások, amelyeket rendeltetésük szerint hivatottak ellátni.

A korrupción felül az államszervezetek óriási veszélyt jelentenek a társadalomra; a hadsereg, a média manipulációja, a lojalitás szakmai szempontok felé helyezése külön-külön is emberek milliárdjai elé gördít akadályokat, hogy kitörjenek a szegénységből.
A jó hír az, hogy tehetünk ellene, még akkor is, hogyha nem sikerül minden országban jobboldali, libertárius pártot kormányra juttatnunk. A blockchain technológia alapvetően fogja átformálni a decentralizáció irányába a világot; elsősorban pedig a jelenleg ismert pénzügyi piacot és az arra épülő erőszakszervezetet, az adóztatás intézményét fogja ellehetetleníteni.

Stablecoinok

A blockchain olyan, mint a level 100-as fénykard. Hatalom; amit bárki megszerezhet és lenyomhatja vele az államot és a bankszektort. Ma ezt eléggé nehezen teheti meg bárki — hacsak nem eléggé vagyonos. A dolgozó kisemberek háza, autói, számlái hamar két lábra kelnek, ha nem tejelnek az államnak, míg a szupergazdagok olyan ködös jogi felhővel zárják el vagyonukat, hogy jó, ha évi 2%-ot adóznak a bevételükből. Ezen változtat gyökeresen a blockchain; lehetővé mindenki számára az adóelkerülést. A blockchainen anonim módon tokeneket tárolhatunk, amelyek kifejezhetik a tulajdonjogunkat ráadásul egy olyan szolgáltatással kiegészítve, hogy egy másik blockchain protokollon keresztül denominálhassuk őket valamilyen kriptovalutában. Ez utóbbi kibocsátását mi magunk szabályozhatjuk valamilyen általunk kitüntettet értékhez igazítva. Ezek a stablecoinok. A 2017 végén kipukkadt volatilis kriptovaluták intő jelei annak, mennyire fontos, hogy a kínálati oldal is szabályozva legyen. Ha tehát már hallottál a Bitcoinról, akkor a stablecoin nem az. A Bitcoin ugyanakkor az első kriptovaluta, ami blockchainen fut, és számos ponton kötődik Szabó Nickhez — akinek hatása Neumann Jánossal is összemérhető.
A stablecoinok tehát — akárcsak a Bitcoin — a banki és állami szervektől teljesen függetlenül működnek, ám, mindezt egy stabil értékhatáron belül, annak köszönhetően, hogy akárhogy nem lehet rájuk spekulálni. Mihelyst nőne az értékük, a felhasználóik abban lesznek érdekeltek, hogy tokenizálni kezdjék javaikat, ellenkező esetben pedig, hogy eladják tokeneiket anyagi javakért cserébe. Ezen döntéseiket rendszerint algoritmusok és egy DAO ösztönözheti. 2018-ban még csak kísérleti fázisban láttunk ilyeneket; ahol tokenizálni egyelőre csak ETH-t tudtunk . Ilyen például a 250 millió Dollár értékű MakerDAO, de van már magyar kezdeményezés is (pl az Augmint). Az ETH tokenizálás azonban nem túl széles piacot mozgatott meg; egyrészről azért, mert az ETH 20 milliárd dolláros kapitalizációja a világ összes vagyonának épphogy eléri az 1 tízezredét, másrészt az ETH egyfajta lufi-vagyon; tekintve, hogy leginkább a spekulatív piacon allokálódik. Mindez azonban gyökeresen fog megváltozni, ha elterjednek az olyan Wanchain-hez hasonló cross-chain protokollok, amelyek számos egyéb vagyon tokenizálást fogják megoldani. Tokenizálhatod majd az autódat, házadat, és hitelt vehetsz fel rájuk anélkül, hogy bárki látná a pénzmozgást.
Elég valószínű, hogy akár 10–15 éven belül a stablecoinok elterjedése alapjában fogja átformálni a világot. A stablecoinon tárolt értékek után az ég világon senki sem fog adózni, mivel nem fogja tudja kihez kötni az adóhatóság a pénzmozgást. Egyfajta laissez-faire nyílt társadalom lesz, ahol a piac rendjének fenntartói a kölcsönösségen alapuló jogrend révén lesznek Nash-egyensúlyban — ahogy azt az ausztriai közgazdaságtni iskolán edzett Rothbard és D. Friedman modellje állítja. Számos jelenlegi központosított intézmény lecserélődik majd biztosítások és közösségi finanszorzások által fenntartott decentralizált intézményekre.

Egy ilyen világban kétségtelenül nem lesz helye a hatalmi pozícióból eredő korrupciónak, hiszen a hatalmat nehéz lesz erőszakkal fenntartani. Ha pedig egy intézmény nem működik a piacnak megfelelően, akkor alulmarad a versenyben.

Az állam a szegényektől vesz el, hogy a gazdagoknak adhassa

Az adóztatás intézménye mellett az a megfontolás áll, hogy azt az állam a leszakadó rétegek között osztja szét.

Csakhogy ennek a fordítottja igaz; Magyarországon évtizedek óta a leszakadó rétegek fizetik a gazdagok támogatását. A CSOK esetében például hiteligényléshez van kötve a 10 milliós állami támogatás.

  1. Egyrészt akik 160 ezer forintot keresnek, ebből a rendszerből alapból kiesnek, mert nem fognak hitelt kapni a jövedelmi helyzetük miatt. A bankok csak bizonyos vagyoni helyzet felett kötnek hitelszerződést.
  2. Akik nem tudnak benyújtani a telekvásárlásról és az építkezésről áfás számlát, azok nem kaphatják meg az új lakás vagy ház építéséhez igényelhető áfatámogatást, ami 20 milliós ingatlan esetén már több, mint 4 millió forint.
  3. A lakástámogatásra a piac úgy reagál (ahogy tapasztaltuk is), hogy megemelik a lakásárakat és a bérleti költségeket. A gazdagok a támogatást felvéve játszva kifizetik ezeket (mi több, ők lesznek a bérbeadók), ezzel szemben a szegényeknek csak rosszabb lesz a helyzete: egy szoba bérlését is nehezebben fogják tudni kifizetni.

Számoljuk ki, hogy ebben a rendszerben mennyivel támogatja egy szegény a gazdag polgártársát! Ha valaki 400 ezer forintot keres, az átlagosan 204 000 forint adót fizet. Amennyiben az állam ad neki 10 plusz 4 millió forint támogatást egy 20 millió forintos lakásvásárlás esetén, akkor az olyan, mintha nagyjából 40 hónapig – tehát több, mint 3 évig – nem kéne egyáltalán adót fizetnie. És ehhez még hozzájön az, hogy az ingatlanok ára és bérleti díja felmegy, amin ugyancsak nyer. Az összes nyeresége azok által a szegények által lesz kitermelve, akik nem tudtak élni a lakástámogatással, de ugyanúgy adóztak.

Az újraelosztás rendszere tapinthatóan növeli a szegénységet. Piaci alapon a vagyoni különbség növekedése nem növeli a szegénységet, az kizárólag akkor nő, hogyha az állam torzítja a piacot. A regnáló rendszernek ugyanis érdekében áll egyes rétegeket megnyernie, és ennek a legegyszerűbb módja a hivatalosan mindenkinek szóló, de gyakorlatilag csak a gazdagok által elérhető adókedvezmények, árszabályozások, koncessziók és hitellehetőségek. Az adók újraelosztásánál az állam sosem abban érdekelt, hogy a leszakadó rétegeken segítsen, hanem, hogy akik irányítják, hatalmon maradhassanak.

A mindenkori hatalmon lévők ezért hoznak olyan intézkedéseket, amelyek látszólag visszajuttatják az adóbevételek egy részét a polgárokhoz, de valójában csak a szegényektől veszik el, és az arra “rászoruló” gazdagokat támogatják.

Ezen kívül persze óriási mértékű az öncélú költekezés is. Ilyenek például a köztévé vagy az egyéb kutlurális és sport jellegű támogatások. Piaci alapon valószínűleg a propaganda képtelen lenne fennmaradni, ezért az állam az adófizetőket kötelezi a köztévé fenntartására évi 80 milliárd Forinttal. Ugyancsak ezt a célt szolgálják a több száz milliárd Forintos stadion építések, vagy az NB1 focisták, akik 10 millió Forint felett keresnek havonta az adófizetőktől elszedett keretösszegből.

Kapcsolódó kép
A libertariánusok szerint minden piacot szabályozó rendszer lopás és növeli a szegénységet

Mondanunk sem kell, hogy mindemellett a legnagyobb problémát a korrupció jelenti. A rendszer mindig a számára megbízható embereknek ad közbeszerzési megbízásokat, amelyeket a megbízottak rendszerint többszörös áron valósítanak meg, majd offshore és stróman hálózaton keresztül titkos számlákon szétosztanak egymás között. Az ENSZ szerint a globális korrupció mértéke éves szinten 2600 milliárd Dollár. Ennyi az, ami az adóinkból éves szinten a világot irányító pár százezres elit zsebébe vándorol.